Kövess minket
  /  Egyéb kategória   /  „A természetjáró gyerekek egy szolidárisabb társadalom tagjai lehetnek” – Interjú a 30y zenekarral

„A természetjáró gyerekek egy szolidárisabb társadalom tagjai lehetnek” – Interjú a 30y zenekarral

Bár Beck Zoli, a 30Y zenekar frontembere gyermekkorában sokat vándortáborozott, ma már inkább saját kertjében tölti a szabadidejét; Varga Ádi, a zenekar basszusgitárosa viszont rendszeresen túrázik, és a Mecsek alapos ismerője. A budapesti Leövey Klára Gimnázium diákjait Ádi kalauzolta a mecseki túraútvonal első szakaszán. A közösen eltöltött nap után Beck Zolival és Ádival a pécsi Káptalankertben beszélgettünk.

Erdei Vándor: Gyermekként mennyire volt természetes élmény számotokra a túrázás?

Beck Zoli: Én Ajkán nőttem fel, és édesanyám biológia-rajz szakos tanárként maga is rendszeresen szervezett vándortáborokat. Gyermekkoromban evidencia volt, hogy ezekre én is mindig mentem vele – na és persze főleg a többi gyerekkel. A vándortáborokban egyébként egyfelől benne volt a természettel való találkozás élménye, másrészt a cselekvés öröme és az az élmény, hogy este azokat az ételeket készítettük el, amelyekhez az alapanyagokat tíz napon keresztül a hátizsákunkban cipeltük… Onnan tudtuk, hogy közeledik a tábor vége, hogy egyre könnyebb lett a hátizsákunk.

Varga Ádi: Én Pécsett nőttem fel, és egészen korai élményem, hogy édesapám a nyakába kap, és megyünk ki az erdőbe, hegyekbe. Elsősorban a Mecsekben kirándultunk, de nyaranta, amikor erre lehetőség volt, akkor a Bükkbe, a Mátrába, a Börzsönybe is gyakran kirándultunk. Tulajdonképpen ez a legjellemzőbb gyerekkori élményem: apukám nyakában ülök, és megyünk mindenfelé.

EV: A mai túra során ki is derült, hogy nem először túrázol a Mecsekben.

VÁ: Igen, a Mecseket valóban jól ismerem. Az a szakasz, amit ma megcsináltunk, ha úgy tetszik, az A betű a mecseki túrázásban. Ez egy olyan útvonal, amin a nem túrázó emberek is rendre végigjárnak. Nem olyan hegymászás ez, amihez nagyon hozzá kéne készülni: másfél óra az egész, és mégis közel lehet kerülni mindahhoz, amit az erdő és a természet nyújtani tud. Most fönn voltunk egy olyan magaslati ponton, ahonnan ellátsz egészen a Papuk-hegységig, szép időben pedig a Badacsonyig – szóval pontról pontra körbe tudtam ezt mutogatni a gyereknek. Nekem ez megannyi nagyszerű élményt jelent, és számomra valóban fontos, hogy tudom, hogy lehet az erdőn át eljutni egyik helyről a másikra. A Mecsekkel egyébként nem nagyon lehet mellélőni: ez a hegység még magyarországi léptékkel mérve sem nagy kiterjedésű, viszont tele van apró csodákkal. Nem kell hatalmas sziklaoromnak vagy elképesztő méretű vízesésnek lennie itt, hiszen az apró szépségek éppolyan jelentősek tudnak lenni. Szerencsére tudom, hol kell ezeket keresni, és ha időm engedi, akkor meg is teszem ezt.

EV: Talán az Erdei Vándortáboroknak is az egyik legfontosabb hozadéka, hogy a táboroknak köszönhetően a gyermekek tőlük távol eső tájakkal, régiókkal is megismerkedhetnek, és kiszakadnak a saját megszokott közegükből is. 

BZ: Ezt kicsit másként közelíteném meg: mi Ajkán, egy kisvárosban korántsem voltunk ennyire távol a természettől, és a mindennapjaink része volt, hogy rendszeresen kimegyünk a parkerdőbe vagy más, a városhoz közeleső zöldterületekre. Úgy gondolom, hogy mára a gyerekek sokkal távolabb kerültek a megtapasztalható valóságtól, és sokkal erősebb a virtuális valóságnak a jelenléte. Én még internet nélkül nőttem fel, ami azt jelentette, hogy kénytelen voltam a „valóságban” mászkálni, ha valakivel találkozni akartam, így a gyerekek nem voltak annyira izoláltak, mint ma. Azt gondolom, hogy ma különösen nagy jelentősége van a természetjárásnak. Fontos, hogy a gyerekek a gyakorlattevékenységeket is megtapasztalják – hogy például szárazgallyat kell gyűjteni, majd tüzet kell rakni ahhoz, hogy enni tudjunk, és ezzel akár órák mehetnek el. Azt gondolom, hogy a természetben eltöltött idő legfőbb hozadéka nem elsősorban az, hogy a gyermekek az erdőt, a növényeket, a természeti látványosságokat megismerik. Ez is nagyon fontos, de talán még lényegesebb, hogy a közösségben túrázó gyerekek egymás iránti felelősségérzete is nő, így bízhatunk abban, hogy ezek a fiatalok később egy jóval szolidárisabb és empatikusabb társadalom tagjaivá válnak majd.

 

EV: Zoli, te ma keveset kirándulsz, és a mai túrára is inkább Ádit javasoltátok. Ettől függetlenül fontos számodra a természet közelsége és a zöld környezet, ha jól sejtem.

BZ: Igen, nem véletlen, hogy most is itt vagyunk a Káptalankertben, ami szerintem egy elképesztően jó hely: legalább százéves ősfák között ülünk, és olyan épületek vesznek körül bennünket, amelyek még talán ennél is régebbiek. Szerintem a városi lét esszenciális lényege, hogy olyan találkozóhelyek legyenek, ahol a természet legalább annyira jelen van, mint az ember által konstruált alkotások. Bár ma már nem vagyok túrázó, van egy kis kertünk, ahova bármikor örömmel ülök ki. Megvan annak a varázsa, ahogyan az ember a saját növényeiről gondoskodik. A múltkor például elültettem egy enciánfát, de van például japán loncunk és kecsekerágónk, néhány gyümölcsfánk és pár paradicsom- és paprikatövünk is. Én valahogy azt gondolom, hogy egy kert azért jó, mert egyszerűen muszáj gondoskodni a növényekről – és ez nem egy kényszerélmény, hanem nagyon is felemelő, jó érzés. Idén például először termett a meggyfánk, első termését szedtük le a ribizlibokornak, de az is csodálatos, amikor a saját paradicsomtermését kóstolhatja meg az ember. Ezek mind-mind az emberi gondoskodásnak köszönhető csodák.

EV: A 30y tagjai eszerint a maguk módján mind-mind kötődnek valahogy a természethez.

BZ: Valóban szívesebben járunk olyan fesztiválokra, amik természetes környezetbe ágyazódnak be, és több olyan projektben is résztveszünk, amelyek a környezetvédelemhez, a természetvédelemhez kapcsolódnak. Azt viszont semmiképpen nem állítanám, hogy a 30Y zenekar természetvédő volna, hiszen bárhova megyünk, óriási lábnyomot hagyunk, elképesztő hang- és fényszennyezést produkálunk. Valamilyen módon persze mindenképpen kötődünk a természethez. Ádi rendszeres túrázó, aki nemcsak a Mecseket ismeri, de szívesen túrázik akár a koncertek helyszínein is – múltkor például a Székelykőt mászta meg Torockón. Zaziék az Égervölgynél laknak, és onnan tesznek kisebb kirándulásokat, és én, bár kirándulni nem szeretek, a kertem növényeit nagy szeretettel gondozom. Azt gondolom, hogy mindannyiunk számára fontos, hogy az élő növények, az élő természet mindennapos tapasztalat legyen körülöttünk.

Beck Zolival és Varga Ádival az Erdei Vándortáborok mecseki útvonalán készült kisfilm:

További érdekességek az Erdei Vándor Facebook-, illetve Instagram-oldalán:

https://www.facebook.com/ErdeiVandor/

https://www.instagram.com/erdeivandor/